Két fiatal, egy helyszín, egy küldetés. Vajon a sors akarta így?
,,Lépj be a templomba és ismerd meg a világomat!"
Weboldal bejelentése
Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!
Ügyfélszolgálat
Amint kimondta, egy gondolat futott át az agyamon. Lehet, hogy Drew az? Vagy ez csak egy véletlen egybeesés?
-Elnézést. Ne haragudjon, hogy félbeszakítom, de honnan ismeri a történetet?
-Onnan, hogy én vagyok a sámán.
-De maga nem egy hologram?
-Az vagyok. Amikor még éltem, készítettem egy szerkezetet és elhelyeztem az épület közepén.
-De miért éppen nekünk mondja el?
-Mert ti vagytok azok, akiknek bele kell ülniük abba a két székbe.
-Hogy hogy mi?
-Bennetek született újjá a király és a királynő.
-A királynőt nem említetted.
-Ő később halt meg.
-A világ megváltozott. Mostmár nincs olyan, hogy király vagy királynő.
-Erre az esetre is gondoltam, ezért a szerkezetbe beleépítettem egy gombot. Ha azt megnyomjátok, szó szerint ti lesztek a világ urai.
-És mikor kell döntenünk?
-Amikor úgy érzitek, készen álltok rá.
-Drew beszélnem kell veled.
-Mit szeretnél?
-Szeretném, ha végighallgatnál.
-Oké.
-Azt szeretném mondani, hogy… ez… ez nekem nem megy. Én ehhez túl fiatal vagyok. Nem állok készen. Szeretném, ha tudnád, hogy bármilyen döntést hozol, melletted állok.
-Én sem állok készen. Túl nagy lenne a nyomás. Mondjuk meg neki. Gyere.
Odamentünk és belekezdtünk.
-Kinel.
-Igen?
-Szeretnénk elmondani, hogy úgy döntöttünk, még nem vállaljuk. Sok lenne egyszerre.
-Megértelek titeket. Kérlek gyertek utánam. Megmutatom a szerkezetet.
Visszamentünk a terembe, ahol táncoltunk és a mandala közepét kinyitotta.
-Végig itt álltunk rajta. – mondtam.
Amikor kiemelte a helyéről a szerkezetet, hirtelen én és Drew is megszédültünk.
-Mivel működik? – kérdeztem.
-A legtisztább fénnyel. A közepén levő gombot kell megnyomni és elkezdődik.
-Rendben – mondta Drew.
-Köszönjük. – mondtam – Kérdezhetek valamit?
-Igen.
-1500 évvel ezelőtt hogy hívták a királyt és a királynőt?
-A királyt Derinnek, a királynőt Alinának.
-Köszönöm.
-Isten veletek.
-Viszlát. – mondtuk egyszerre.
Amikor elment újra megremegett egy kicsit a föld, aztán elindultunk kifelé.
-Joe hol van?
-Biztos megijedt és itthagyott minket.
-Menjünk haza Drew. Az az érzésem, hogy apa otthon van.
-Nem hiszem Sam.
-Fogadunk?
-Nem.
-Te tudod.
Mikor hazaértünk nem volt otthon apa, de Joe ott állt az ajtóban.
-Na végre, hogy megvagytok. Mit csináltatok? Hova tűntetek?
-Te hova tűntél? Úgy volt, hogy vigyázol rám és Drewra!
-Eltűntetek és nem tudtam mit csinálni, ezért visszajöttem.
-Nem is kerestél minket, igaz?
-Igaz.
-Na ez itt a baj. Hol van Jared?
-Nem emlékszel? Kórház.
-Tényleg… Bocs, hogy kiabáltam, de az ottani történtek után nem tudtam máshogy reagálni.
-Miért, mi történt?
-Az, hogy eltűntél és kerestünk. Rodney hol van?
-Most ment a WC-re.
Hallottuk, amikor bevágta a WC ajtaját és dübörögve jött le.
-Indulhatunk Joe. Keressük meg őket.
-Már nem kell. Itt vannak.
-Sziasztok. Hol voltatok?
-Kerestük Joet.
-Ez vicces. Azt mondta nekem, hogy ő keresett titeket.
-Tényleg Joe? Ezt eddig miért nem mondtad?
-Elfelejtettem.
-Na mindegy. Mi fölmegyünk a szobánkba és senki se zavarjon. Rendben?
-Oké.
-Kivéve, ha anyáról van szó. Gyere.
Felmentünk és bezártam az ajtót.
-Most mit csináljunk?
-Ez jó kérdés. El tudnám képzelni magam királynőként.
-Én meg királyként. Alina?
-Derin?
-Felkérhetem őfelségét egy táncra?
-Megtisztel.
Hülyéskedtünk és eljátszottuk, hogy tényleg mi vagyunk Alina és Derin.
-Ez jól esett. Te mit tennél, ha két férfi összeveszne? – kérdeztem kíváncsian.
-Hát nem is tudom.
-Én odamennék hozzájuk, megkérdezném mi a probléma és kitalálnám a megoldást.
-Ez jó ötlet. Szerinted, ha megnyomjuk a gombot, akkor az elektromos berendezések eltűnnek majd?
-Nem tudom. Majd holnap megkérdezzük.
-Mennyi az idő?
-Egy pillanat. 17 óra, 56 perc.
-Szerintem most bementünk anyukádhoz.
-Igazad van. Menjünk.
Lementünk, amikor nyitnám az ajtót, Joe megfogja a kezem és elránt.
-Mit csinálsz?
-Hova mentek?
-Anyához.
-Mi is megyünk.
-Jól van.
-És gyalog.
-Rendben.
Séta közben találkozunk a volt barátommal, Jakekel.
-Szia Jake.
-Szia Sam. Üdv.
-Hello. – mondták egyszerre a többiek.
-Jake, ő itt Drew, Joe és Rodney. Fiúk, ő itt Jake.
-Melyik a szerencsés?
-Drew.
-Vigyázz vele. Néha nagyon szeszélyes.
-Valóban?
-Az vele nem fog megtörténni.
-Miért, mi történt?
-Hosszú.
-De engem érdekel.
-Jó elmondom. De csak neked. Lemaradnátok egy kicsit?
-Persze. – mondta Joe.
Előrementünk, Jake ment a dolgára.
-A történet az, hogy egyik éjszaka nálam aludt és azt a bizonyos dolgot akarta, de én nem. Erre apa kihívta a rendőröket. 1 évet kapott.
-Sajnálom. Nehéz lehetett neked. Utána mi történt?
-Semmi. Éltem az életem, majd jöttél te.
Miután elmondtam neki, sétáltunk tovább. Amikor a kórházhoz értünk, láttuk, hogy az egész épület lángokban áll. Odarohantam az egyik rendőrhöz és megkérdeztem, hogy látta-e Jared Gypsont. Azt mondta, hogy látta és megmutatta, hogy hol van. Mikor odamentem hozzá, szorosan átölelt.
-Mit csinálsz?
-Úgy aggódtam miattatok. Hallottam, hogy felrobbant nálatok egy bomba.
-Apa és anya hol van?
-Elvitték őket egy másik kórházba.
-Akkor menjünk oda. – mondta Joe.
-Nem jó. Nagyon messze van. Holnapra sem érnénk oda. – mondtam.
-Bocsánat. Ennyi zűr közepette teljesen kiment a fejemből. Viszont most nekünk vissza kell mennünk. Fáradt vagyok, meg amúgy se tehetünk itt semmit.
-Induljunk. – mondta Rodney egy nagy bólintás mellett.
Hazafelé hallottuk Drewval, hogy Rodney és Joe tárgyalnak a történtekkel kapcsolatban.
-Ez biztos nem véletlen egybeesés. A túladagolás, a bomba, most meg ez. Ezt a családot meg akarják ölni. – mondta Joe.
-Ebben van valami igazság. Először az anya, majd a lány, most mindkét szülő. Szerintem ez a Jake is benne van. Gondolj csak bele. Lecsukják egy évre. Nem csodálkoznék, ha megpróbálna bosszút állni az egész családon.
-Valóban. Sam és Drew?
-Lemaradtak.
-Szerintem mindent hallottak.
-Szerintem is. Sam!
-Igen?
-Ti hallottátok, hogy miről beszéltünk?
-Az egész utca hallotta, olyan hangosan beszéltetek.
-Ezt igennek veszem.
Későn értünk. Én és Drew lezuhanyoztunk és mentünk aludni. A rendőrök és mindenki elment, csak Joe és Rodney maradt.
-Sam kérhetnénk takarót? – kérdezte Joe.
-Igen. Tessék Joe. Jó éjszakát.
-Köszi. Jó éjt nektek is. Bírom ezt a lányt.
-Nemrég még furcsa volt.
-Tudom, de mostmár megkedveltem.
-Meg mostmár aludhatnánk. Feküdj le és aludj.
-Olyan vagy, mint az anyám.
-Aludj már!
Amíg ők lent veszekedtek, mi odafönt már dőltünk a nevetéstől.
-Két felnőtt ember és vitáznak. – mondta Drew.
-Képzeld, mi lenne, ha gyerekek lennének.
-Elszabadulna a pokol.
-Biztos. Aludjunk.
-Úgy érted, hogy próbáljuk meg.
-Úgy.
Mikor már Drew aludt, lementem inni. Nem kapcsoltam lámpát, nehogy felébresszem Joet és Rodneyt. Miközben mentem a fürdő felé, belerúgtam a szennyeskosárba, ami nagy zajt csapott. Joe fölébredt és elindult a hang irányába. Ivás közben mögémlopakodott fegyverrel, megvárta, amíg leteszem a poharat, befogta a számat, a hátamba nyomta a pisztolyát, és azt mondta:
-Ki maga?
Próbáltam lefejteni a kezét a számról, és amikor sikerült…
-Én vagyok az!
-Sam? Mit csinálsz?
-Szomjas voltam, ezért lejöttem inni. Levennéd rólam a kezed és a stukkeredet?
-Hogy? Ja, persze. Bocs.
-Én… akkor… megyek vissza.
-Oké. Jó éjt.
Bementem a szobánkba, Drew az ágy szélén ült és várt.
-Miért nem alszol? – kérdeztem.
-Hol voltál?
-Lementem inni.
-Mi volt az a zaj?
-Belerúgtam a szennyeskosárba.
-És ilyen sokáig tartott, hogy igyál?
-Joe feltartóztatott.
-Mivel?
-Csak nem azt hiszed, hogy összeszűröm vele.
-Dehogy. Semmi ilyesmire nem gondoltam.
-Jól van, csak azért mondtam, mert úgy kérdezgetsz, mintha gyanakodnál… Mindegy. Azt hitte, hogy betörő vagyok, hátulról befogta a számat és rámszegezte a fegyverét.
-Tessék?
-Ez a dolga.
Másnap reggel ébresztettem Drewt. Felöltöztünk, utána lementem megnézni, hogy Rodneyék már fönt vannak-e. Mikor leértem, annyit láttam, hogy Joe fejjel lefelé, félig lelóg az ágyról. Rodney meg alatta. Halkan odamentem és ébresztgettem őket.
-Joe, Rodney. Ébresztő.
Nem ébredtek fel, inkább tovább aludtak. Horkolva. Mi Drewval mindent elvégeztünk. Mosogatás, mosás és a többi, ők ketten, meg nyugodtan aludtak tovább. Mikor már fájt a fejem a horkolástól, odamentem a hozzájuk legközelebb lévő asztalhoz, két vastag könyvvel a kezemben és ráejtettem az asztalra. Joe annyira megijedt, hogy ráesett Rodneyra.
-Áú!
-Bocs Rodney. Miért ébresztettél fel?
-Azért, mert egy: délután kettő óra van és kettő: úgy horkoltatok mind a ketten, hogy már fájt a fejem.
-Már kettő óra van?
-Igen Joe.
-Mihez kezdtetek ennyi ideig?
-Házimunkát végeztünk.
-Akkor nagyon óvatosan csinálhattátok.
-Nem igazán. Itt porszívóztam a fülednél. Valószínűleg azért nem ébredtetek fel, mert úgy horkoltatok… Egy disznó hozzátok képest semmi.
-Áú!
-Mi az? – kérdeztem Joetól.
-Megfájdult a hátam.
-A te hátad fájdult meg? Amikor rámestél? Nekem kéne ezt mondanom.
-Fejezzétek be! Nem old meg semmit. Mutasd a hátad.
Odajött hozzám és hátat fordított. Felemeltem a pólóját, egy nagy kék-zöld folt volt a hátán.
-Ez elég csúnyán néz ki.
-Mi az?
-Kb. egy kistányérnyi folt van a hátadon. Ez az eredménye, ha olyan hülyén fekszel. Hogyan tudsz úgy aludni?
-Nem tudom. Jó kérdés.
-Csináltam szendvicset. Jó lesz ebédre?
-Igen. Milyen?
-Sonkás.
-Az a kedvencem. – mondta Joe.
-Tudod Sam, ezt csak úgy mondja. Ki nem állhatja a sonkásat. Tetszel neki.
-Én neki? Egy 16 éves, egy…
-35.
-Egy 35 évesnek? Ez durva vicc volt. Meg amúgy is már van barátom és szeretjük egymást.
Míg mi az előszobában beszélgettünk, Drew hallgatózott.
-Rodney igazat mondott. Részben.
-Ez meg mit jelentsen?
-Csak azt, hogy eleinte nem voltál szimpatikus, de mostmár megkedveltelek.
-Á értem.
-És tényleg ki nem állhatom a sonkás szendvicset. Csak azért mondtam, hogy szeretem, mert nem akartam, hogy másikat kelljen csinálnod miattam.
-Ez kedves tőled, de nem tartott volna semeddig. Most az egyszer kibírod a sonkásat?
-Igen.
-Az jó.
Honlapkészítés ingyen:
Ez a weblapszerkesztő alkalmas
ingyen weboldal,
ingyen honlap készítés...
Mai: 1
Tegnapi: 8
Heti: 9
Havi: 23
Össz.: 13 830
Látogatottság növelés
Két fiatal, egy helyszín, egy küldetés. Vajon a sors akarta így? - © 2008 - 2024 - atemplom.hupont.hu