-Jól van, de óvatosan.

-Hol van a seb?

-Ott, ahol a kezed van.

-Nincs itt semmi.

Mutasd. Ott kell lennie, hiszen ott lőtt… meg. De hogyan?

-Ha egy hurrikánt tudtál irányítani, ez sem lehetetlen.

-Hol van a sérült?

-Itt vagyok, de semmi bajom.

-A telefonba azt mondták, hogy valakit meglőttek.

-Így is történt. Meglőttek, de már jól vagyok.

-Vérzik a lába. Jöjjön. Bevisszük a kórházba. (Már megint.)

-De semmi bajom. Nézze meg… Ha már bevisznek, legalább Drew had jöjjön velem.

-Jöjjön.

-Köszönöm.

-Induljunk.

 

Mikor beértünk a kórházba, kihalt volt minden. Sehol senki, papírok szanaszét a földön, a lámpák félig, vagy teljesen leszakadva, szikrázó kábelek mindenfelé.

 

-Itt meg mi történt?

-Mintha bomba robbant volna.

-Hahó!

-Csend legyen! Ki tudja milyen elmebeteg tette ezt? Lehet, hogy még itt van.

-Senki sem olyan őrült, hogy itt maradjon.

 

Így beszélgetett egy darabig a két mentős, aztán bevittek egy szobába és megvizsgálták a lábamat.

 

-Nézzük csak azt a sebet.

-Mondom, hogy semmi bajom.

-Tényleg nincs bajod. De akkor mitől véres a nadrágod?

-Mondom, hogy meglőttek és meggyógyultam.

-Ó igen? És mégis hogyan?

-Hahó. Én vagyok az. Akinek aktívabb az agya.

 

Erre nem válaszolt, inkább belekezdett egy másik témába.

 

-És mi történt ott?

-Semmi különös.

-Semmi különösbe nem lövik lábon az embert.

-Magánügy.

-Ó már értem.

-Ilyenkor kezd el kombinálni. – mondta a másik mentős.

-Kombinálni? Mit kell ezen kombinálni? – kérdezte Drew.

-Én nem szoktam kombinálni. Csak rájöttem, hogy mi történhetett.

-És mi történt? – kérdezte a másik mentős.

-Ott volt az a holttest. Volt pasi, aki bosszút akart állni. Először lábonlőtte, majd fejbe akarta lőni. Jött a rendőrség és, hogy ne menjen börtönbe, inkább megölte magát.

-Pontosan. – mondtam – Mi volt ez?

-Gyere szívem, menjünk haza.

-Ez apa. Apa!

-Sam? Sam. Szívem nézd csak, ki van itt.

Anya, apa.

-Sam. – mondta anya sírva.

-Úgy hiányoztál. Jól vagy anya?

-Jól vagyok. Mitől véres a nadrágod?

-Jake megszökött, bent várt a szobánkban és, amikor ,,beszélni akart velem” , lábonlőtt. Utána meg akart ölni, de jöttek a rendőrök és fejbelőtte magát.

-Micsoda? És… és ez mikor történt?

-Maximum fél órája.

-De jól vagy?

-Igen. Itt mi történt?

-Nem tudjuk. – mondta apa – Anyád aludt, engem meg hátulról fejbevágtak.

-Ezt már sosem tudjuk meg. Menjünk haza.

-De mivel?

-Majd mi elvisszük önöket. – mondta az egyik mentős.

-Hálásan köszönjük.

 

Amikor hazaértünk lerámoltunk egy tiszta helyre és elkezdtünk pakolni. Anyát kivéve. Amint beléptem a konyhába, anya nem bírt magával. Utasítgatott, hogy mit hova és, ha hallott egy kis csörömpölést, már egyből felkapta a fejét, hogy: Úristen, mi tört össze? Mikor már nem bírtam, odahívtam, hogy inkább csinálja ő. Persze amiért le kellett hajolni, azt én fölvettem és a kezébe adtam. Miután végeztünk a konyhával, felmentem Drewval a szobánkba. Pár óra múlva csillogott a lakás

 

-Ez igen! – mondta apa.

-Nagyon elfáradtam. – mondta anya.

-Menjünk pihenni.

-Úgy érted aludni. Este 9 óra van.

-Tényleg? Gyorsan elment ez a nap.

Oldal: IV. fejezet második fele
Két fiatal, egy helyszín, egy küldetés. Vajon a sors akarta így? - © 2008 - 2024 - atemplom.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weblap készítő egyszerű. Weboldalak létrehozására: Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat