IV. fejezet

Miközben csináltam a dolgomat, éreztem, hogy valaki figyel. Nem törődtem vele, de egy idő után már idegesített. Amikor már nem bírtam tovább, megfordultam. Nem volt senki mögöttem. Visszafordultam és ott állt előttem Jake. Befogta a számat, és azt mondta:

 

-Ha nem lehetsz az enyém, az övé sem.

 

Ezután fejbevágott, elájultam és egy furgonban ébredtem fel.

 

-Hol vagyok? Jake te vagy az?

-Igen én vagyok.

-Mit tettél? Hova megyünk?

-Kiteszünk egy messzi helyen. Kíváncsi vagyok, meddig bírod.

-Fogalmad sincs, mi mindent bírok ki.

-Akkor biztosan hazatalálsz majd.

-Megjöttünk. – mondta a sofőr.

-Akkor induljunk. Nos Sam. Viszlát örökre.

-Miért csinálod?

-Egy évet kaptam miattad.

-Te vagy a hibás azért.

-Tévedsz Sam.

-Menjünk már Jake.

-Megyünk. Szia Sam.

-Ne hagyj itt. Kérlek.

-Bocs, de nem hallom. Túl hangos a kocsi.

 

Azzal elhajtott. Szétnéztem, merre indulhatnék el. Jake kidobott egy táskát, víz volt benne. Felvettem a táskát és elindultam. Miközben mentem telefoncsörgést hallottam a táskából. Kivettem a vizet és felvettem a telefont.

-Halló?

-Szia Sam. Csak nem gondoltad, hogy adunk neked egy telefont?

-Ne tedd ezt kérlek. Mi értelme van ennek?

-Szeretlek Sam.

-Ha tényleg szeretnél, nem tennéd ezt. Ha tényleg szeretnél. Elengednél.

-Mivel úgy is meghalsz, elmondom, mi a tervem. Mindenkit megölök szépen, sorjában és Drew lesz az utolsó, aki meghal.

 

Eközben otthon már tűvé tettek mindent értem, de sehol nem találtak. Majd Drew talált egy üzenetet.

 

-Joe! Rodney!

-Itt vagyunk. – mondta Rodney – Mi az?

-Egy üzenet.

-Mi áll benne?

-Azt írja: ,,Édes a bosszú. Ennyi év után mostmár van elég erőm bosszút állni. Samet elraboltuk és egy messzi helyen kitettük. Ne keressétek. Úgysem találjátok meg.”

-Jake. – mondta Joe.

-Biztos? - kérdezte fintorogva Rodney.

-Igen. Nekem is mondta Sam, hogy egy évet kapott. Ha úgy gondolkoznék, mint ő, én is ezt tenném. – mondta Drew – Mire gondolt? Egy messzi helyre vitte?

-Tíz kilométerre van egy több hektárnyi tisztás. Biztos oda vitték. – mondta Joe.

-Menjünk.

-Nem Drew. Nem mehetünk.

-Miért?

-Mi hárman kevesek vagyunk.

-Akkor hívj erősítést.

-Máris hívok.

 

Mikor hívta Joe az erősítést, beborult az ég, szakadni kezdett az eső, fújt a szél és villámlott mindenfelé. Egy idő után jég is esett.

 

-Oh ne. – mondta Drew.

-Mi a baj? – kérdezte Joe.

 

Drew szó nélkül felemelte a kezét és egy hurrikánra mutatott.

 

-Úristen! Gyorsan le az alagsorba!

 

Leszaladtak mind a hárman és összebújtak. Nem tetszett nekik sem, de nem volt választásuk. Közben a földön feküdtem, hogy ne csapjon belém a villám. Arccal lefelé feküdtem, és nem láttam, mi történik. Éreztem, hogy erősödik a szél, ezért megfordultam és láttam, hogy a hurrikán felém tart. Gyorsan felálltam és elkezdtem oldalra futni. De nem sikerült elég messzire elszaladnom. Beszippantott a hurrikán. Furcsa módon kilökött mindent, kivéve engem. Egyszer bekerültem a hurrikán közepébe és láttam, hogy a házunk felé tart. Majd hirtelen megfordultunk és követtük egy kocsit. Rájöttem két dologra. Arra, hogy a hurrikánt én irányítom és abban a furgonban Jake van. Gyorsan belejöttem a dologba. Továbbra is követtem a kocsit.

 

-Mi ez a hang?

-Nézd már meg Jake.

-Máris. Jézusom! Adj gázt. Egy hurrikán!

-Egy hurrikán?

-Igen. Nyomjad már a gázt! Mindjárt utolér!

-Már tövig nyomom a gázt, ennél gyorsabban nem tudunk menni.

 

Amikor végre utolértem és beszippantottam őket, azt éreztem, hogy legszívesebben egy falhoz vágtam volna a kocsit, de nem tettem. Miközben körbe-körbe mentek, Jake meglátott középen. Odahívta a sofőrt is. Átgondoltam, hogy mit kezdjek velük és arra jutottam, elviszem őket hozzánk. Egy kis időre kívülről irányítottam a hurrikánt, közben felhívtam Joet.

 

-Halló? Ki az?

-Én vagyok. Sam. Odaadnád Drewnak a telefont?

-Persze.

-Igen?

-Szia Drew. Figyelj rám. Gyertek a ház elé.

-Erre tart egy hurrikán.

-A hurrikánt én irányítom.

-Tessék? Nem hallak.

-Gyertek ki. Majd mindent megtudtok.

-Rendben.

-Mit mondott?

-Azt akarja, menjünk ki, és mindent megtudunk.

-Biztos?

-Igen.

-Akkor menjünk.

 

Kimentek a ház elé és figyelték a hurrikánt, ahogy közeledik feléjük. Miután letettem a telefont, visszamentem a belsejébe. Amikor csak 50 méterre voltam a háztól, kicsit csillapítottam a szélerősséget, hogy ne vigye le a ház tetejét. Mire odaértem, nagyon kimerültem. Amikor már nagyon közel voltam, Drew, Joe és Rodney tátott szájjal és nagy szemekkel nézték, mit csinálok.

 

-Ez lehetetlen. – mondta Rodney.

-Bizony lehetséges.

-Te tudtál erről Joe?

-Erről nem, de másról igen.

-És nekem miért nem szóltál?

-Mert megkértek rá!

-Fejezzétek már be! Hozott nektek valamit.

-Mit?

-Egy furgont. Benne Jakekel és a társával.

 

Lassan letettem őket és óvatosan megszűntettem a hurrikánt. Nagyon nehéz volt, annyira kimerültem, hogy elájultam. Miközben zuhantam lefelé, Drew odaszaladt és elkapott.

 

-Megvagy.

-Drew te vagy az? – kérdeztem sírva.

-Én vagyok.

-Úgy aggódtam!

-Semmi baj.

 

Újra elájultam.

 

-Jól van Sam, pihenj csak. Nagyon kimerülhettél.

 

Drew bevitt a házba és a kanapéra fektetett, majd kiment. Megnézte, hogy Rodneyék mit csinálnak Jakekel.

 

-Le van tartóztatva. Minden, amit mond, felhasználható ön ellen a bíróságon. Joga van ügyvédet fogadni. Ha nincs…

-Joe várj! Beszélhetnék vele?

-Persze, de ne sokáig.

-Köszi.

-Nincs mit.

-És most mit csinálsz velem Drew? Nem üthetsz meg.

-Nem akarlak megütni. Csak azt akarom mondani, hogy remélem megérte.

 

Erre Jake se köpni, se nyelni nem tudott.

 

-Sejtettem.

-Várj. Hova mész? Csak ennyit tudsz?

-Viszlát Jake.

 

Drew jött az ajtó felé, amikor Jake elszabadult és fellökte. Ő utánaszaladt és elkapta.

 

-Hova, hova?

-Eressz el!

-Nem.

-Itt vagyok. – mondta Jared.

-Tessék.

-Beállhatnál rendőrnek.

-Áh kösz nem.

 

Elindultak a ház felé, mivel ott álltak a rendőrautók. Mikor a mentősök meg akartak nézni, akkor léptem ki az ajtón.

 

-Mit csinálsz idekint Sam?

-Mondanom kell valamit Jakenek.

-Én is megyek.

-Gyere.

-Joe! Bocsi, hogy megint zavarunk, de Sam mondani akar valamit.

-Jó. De ne sokáig.

-Oké. – mondtam.

-Mi az Sam? Visszatérsz hozzám?

-Te szemét!

-Hagyd! Nem ér annyit.

-Igazad van.

-Azt szeretném mondani, hogy amikor nálam aludtál…

-Igen?

-Másnap akartam szakítani veled.

-Ó tényleg? És megtudhatom, hogy miért?

-Azért, mert… megtudtam, hogy az előző barátnőd is úgy járt, ahogyan én akkor. Majdnem.

-Ezt ki mondta?

-Nem az a lényeg. – mondta Drew

-Nem tőled kérdeztem.

-Drew a számból vette ki a szót. Végeztem veled Jake.

-Várj. Megkérhetlek valamire?

-Attól függ.

-Kérhetek egy csókot? Mint utolsó kívánság?

-Azt felejtsd el öregem.

-Kérlek Sam. Most utoljára.

-…Rendben. De csak egy csók.

 

Odamentem és megcsókoltam, utána letöröltem a számat.

 

-Ugyanúgy csókolsz, mint akkor. Remélem most boldog vagy.

-Igen. Köszönöm.

-Vihetik.

-Szeretlek Sam.

-Azt kötve hiszem. Drew én nagyon fáradt vagyok.

És ahogy ezt kimondtam, összeestem és…hát szóval…elaludtam. Bevittek egy kórházba, pont abba, ahova anyáékat is. Drew jött velem s mikor vittek be kivizsgálni, akkor jött szembe apa.

 

-Mi történt Sammel?

-Semmi baja nincs, csak Jake…

-Mit csinált az a gazember?

-Elrabolta és egy tisztásra vitte, hogy ott haljon meg.

-Mi? Hol van Jake?

-A rendőrök már elvitték.

-Hála az égnek. De hogyan találtátok meg?

-Úgy történt, hogy amikor hívtunk erősítést, nagy vihar támadt, és egy hurrikán felkapta őt és egy furgont, amibe Jake és a társa volt… és úgymond visszaszolgáltatta nekünk őket.

-Ezt nem értem. Azt mondod, hogy felkapta őket és ,,visszahozta” ?

-Igen.

-Háh! Ez jó vicc. De most komolyan, mi történt?

 

Drew csak nézett apára.

 

-Te nem viccelsz. De ez lehetetlen.

-Kérem, maradjanak kint.

-Rendben. – mondta apa.

-Nem lehetetlen. Ha én nem voltam lehetetlen, akkor ez sem.

-Jól van. Hiszek neked. Üljünk le.

-A felesége hogy van?

-Reggel már felébredt. Sam megsérült?

-Nem láttam rajta sebet.

-Önök Sam hozzátartozói?

-Igen. – mondták egyszerre.

-Nincs belső sérülése, de az agya szokatlan.

-Ezt hogy érti? – kérdezte Drew – Bocsánat.

-Nem baj.

-Úgy értem, hogy az agya aktívabb a normál emberi agynál. Jöjjenek velem, megmutatom.

 

Bementek egy szobába, és amikor Drew meglátta a felvételt, meg sem lepődött.

 

-Önt ez nem lepi meg?

-De, csak jól tudom leplezni.

-Hazudni viszont rosszul tudsz. – mondtam a szomszéd szobából.

-Az agyi aktivitása nagyon lassan, de növekszik.

-Mi történik vele, ha ez így folytatódik? – kérdezte apa.

-Mivel még itt nem történt ehhez hasonló, így nem tudjuk.

-Mikor mehet haza?

-Nemsokára végeznek a vizsgálattal, utána elmehet. De havonta egyszer vissza kéne jönnie.

-Miért?

-Hogy ellenőrizzük az agyát.

-Rendben.

-Már végeztek is.

 

Bejött az orvos és kikísért.

 

-Egy mentő majd hazaviszi önöket.

-Köszönjük. – mondta Drew.

 

Amikor hazaértünk, a lakást feldúlva találtuk. Megkerestük a vezetékes telefont. Valaki hagyott rajta üzenetet. Letettük egy székre és meghallgattuk az üzenetet.

 

-Sam! Joe vagyok. Most értesítettek, hogy Jake megszökött. Hívj fel. Szia.

-Most vitték el, de már megszökött. Most mit tegyünk?

-Nyugodj meg Drew. Felhívjuk Joet és míg ide ér, rendet rakunk.

-Én elkezdem, te hívd fel.

-Előbb nézd már meg a szobánkat.

-Azonnal.

 

Drew felment és ott találta Jaket.

 

-Sam gyere csak.

-Megyek… Te mit keresel itt?

-Hívom Joet.

-Ne! Ne hívjátok ide.

-Miért ne? – kérdezte Drew ökölbe szorított kezekkel.

-Mert szeretnék Sammel beszélni.

-Miről akarsz velem beszélni?

-Erről.

 

Jake fegyvert rántott és lábonlőtt.

 

-Na milyen érzés? Ugyanezt éreztem, amikor lecsuktak. És most ideje, hogy meghalj!

-Állj! Tegye le a fegyvert! – mondta Joe.

 

Jake a fejéhez tartotta a fegyvert… és lőtt.

 

-Úristen!

-Sam jól vagy? – kérdezte Joe.

-Ez a szemét lábonlőtte! Szerinted, jól van? – mondta Rodney.

-Fejezzétek be! Istenem, mint két óvodás! Nőjetek már fel! Valaki hívta már a mentőket?

-Már hívtam. – mondta Drew – Megnézhetem a sebet?

-Miért?

-Azért, hogy megmondhassuk a mentősöknek mi a helyzet.

Oldal: IV. fejezet
Két fiatal, egy helyszín, egy küldetés. Vajon a sors akarta így? - © 2008 - 2025 - atemplom.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weblap készítő egyszerű. Weboldalak létrehozására: Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat