Két fiatal, egy helyszín, egy küldetés. Vajon a sors akarta így?
,,Lépj be a templomba és ismerd meg a világomat!"
Weboldal bejelentése
Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!
Ügyfélszolgálat
I. fejezet
Volt egy olyan hely, ahol még nem jártam. Azon a helyen van egy romos templom, ami minimum 1000 éves. Sokféle szóbeszéd volt arról a helyről. A kisgyerekeknek elmesélik ezeket a történeteket, hogy féljenek, és ne merjenek odamenni. Nekem is elmesélték ezeket, de én nem figyeltem oda, inkább ábrándoztam róla, hogy vajon mi van ott valójában? Vajon tényleg olyan ijesztő, mint ahogy mesélik? A mamám egyszer mesélt egy ilyen történetet és miközben ábrándoztam, egy mondat megfogott. A legcsodálatosabb hely? Akkor végre megértettem az egészet. Nekem nem azért mesélték ezeket a történeteket, hogy elijesszenek onnan, hanem azért, hogy odamenjek. Amikor a mamám befejezte a történetet, gyorsan a naptárhoz szaladtam. Amikor megnéztem, meglepődve vettem észre, hogy holnap van a születésnapom. Gondolkodtam, hogy mit kívánjak, ha elfújom a gyertyákat. Meg van! Azt kívánom majd, hogy adjanak engedélyt a szüleim arra, hogy odamehessek a barátaimmal a templomhoz. A történetek közt volt egy, amit többször elmeséltek. A történet egy 16 éves fiúról szól, aki az apja halála után odament, hogy megnyugodjon, és azóta nem tért vissza. Állítólag fogságba esett, és csak egy lány mentheti meg, aki szívből szereti. Nos ez lennék én. Holnap leszek 16, és szeretném megpróbálni. Este izgatottan aludtam el. Általában 9 óra körül szoktam kelni, de ma 6 órakor már ébren voltam. Szorgalmasan készültem a bulira. Mindenféle frizurát kipróbáltam, amit csak tudtam. Rengeteg ruhát felpróbáltam. És mire észbekaptam, már 9 óra volt. A két barátom Amanda és Lionel már lent várt, és tövig nyomták a csengőt. Nem értettem, hogy miért nem nyit senki ajtót hát gyorsan felöltöztem, és beengedtem őket.
-Boldog szülinapot Sam!
-Köszönöm! Gyertek beljebb.
-A szüleid hol vannak?
-Most készülődnek. Á szia apa!
-Szia kicsim!
-Mr. Jay. Mrs. Jay.- mondták egyszerre a barátaim.
Gyorsan fölszaladtunk a szobámba Amandával.
-Szerinted ez a ruha jó lesz a buliba?- kérdeztem.
-Naná!
-És a hajam?
-Engedd le. Ne mégse. Rakd vissza!
-Akkor marad így. Figyelj! Szerinted a szüleim megengedik, hogy elmenjünk ahhoz a templomhoz?
-Remélem. Tényleg be akarsz menni?
-Igen. Azt hallottam, hogy egy 16 éves fiú ottrekedt, és én szeretném megnézni, hogy igaz-e.
-Te elhiszed a történetet?
-Miért ne? Jó buli.
-Az igaz. Vajon jóképű a srác?
-Amanda!
Leszaladunk és megyünk bulizni. Miközben táncolunk, apa behozza a tortát.
-Boldog szülinapot kicsim!
-Boldog szülinapot!- kiáltották egyszerre.
-Fújd el a gyertyákat és kívánj valamit.
-De ez olyan kívánság, amit hangosan ki kell mondanom. Nektek.
-Rendben. De ne legyen túl drága.- mondta apa.
-Ez semmibe se kerül.
Vettem egy nagy levegőt és tiszta erőmből elfújtam a gyertyákat.
-Azt kívánom, hogy amint végeztünk a kajával, elmehetünk a haverokkal a templomhoz.
-Figyelj kicsim. Mi is gondoltunk erre és… megengedjük, hogy odamenj.
-Tényleg? Köszönöm.
-De aztán vigyázz magadra.
-Oké.
-Na akkor együnk.
-Nyomás!
Miután jóllaktunk elindultunk a templom felé. Egy kicsit messze volt, ezért félúton meg kellett állni pihenni. Amikor végre odaértünk a többiek hirtelen megálltak.
-Miért álltatok meg?
-Mi nem megyünk tovább.- mondta Amanda.
-Miért nem?
-Mert minket azzal bíztak meg a szüleid, hogy kísérjünk el és várjunk meg amíg vissza nem jössz.
-Értem. Hát akkor várjatok meg, majd jövök. Van valakinél zseblámpa?
-Nálam van.- mondta Lionel.
-Köszi. Akkor mentem.
-Szia.
Miközben megyek a templom bejárata felé, egy kőtáblát találok, amire írtak valamit. Gyorsan lesöpröm róla a koszt és elkezdem olvasni:
„Halandó ki erre jársz,
Veszélyben vagy jól vigyázz.
Ki hitetlen beteszi a lábát,
A pillanatban leli halálát”
Meghökkentem. Komolyan vegyem ezt a szöveget vagy ne?
-Nem veszítek semmit ha hiszek benne.
A táblát megtartottam, mert a hátoldalán volt valami, mintha egy képnek a darabja lett volna. Folytattam az utamat, és amikor a bejárathoz értem, szokatlan dolgot éreztem. Mintha a kíváncsiság mellé társult volna valami más érzés is amit nehéz elmagyarázni. Mintha elvesztettem volna az egyensúlyomat, szédültem egy kicsit. Aztán észreveszek még egy kőtáblát.
,, Lassan járj, tovább érsz,
Ezt diktálja az ész.
Hinned kell, hogy tudsz repülni,
Mert ha nem, le fogsz zuhanni.”
Miután elolvastam és elraktam a kőtáblát, beléptem az ajtón. Az út egyenesen vezetett, nem volt elágazás. Már vagy 5 perce mentem, amikor elágazáshoz értem. Ott is volt egy kőtábla a következővel:
,, Hallgass a szívedre és megmutatja az utat.
Ha rossz irányba mész az ész hiába kutat”
Hirtelen nem fogtam fel, hogy mi a lényege, de utána rájöttem. Egyszer egy előadáson azt mondták, hogy az első gondolat a helyes. Lehet, hogy itt is ez a lényeg. Az első gondolat mindig a szívből jön, a többi már csak variáció. Felnéztem a kőtábláról és 3 útjelző táblát láttam. Kettő a két utat a harmadik a kettő közé mutatott. Mind a 3 irányba volt egy ajtó.
-Hallgass a szívedre és megmutatja az utat. Hinned kell, hogy tudsz repülni… Ez az! Középen kell menni.
Buddha és az arany középút jutott az eszembe. Szépen lassan elindulok és amint a peremről léptem le ott volt az út. Miközben mentem előre a levegőben, azt láttam, hogy a két másik út eltűnik, mintha kivetítés lett volna és megjelent alattam az igazi út. Amikor az út végére értem, egy nagy terembe jutottam. Varázslatos látvány tárult a szemem elé. A falakon rajzok, a teremben lévő oszlopokon állatképek, a plafonon és a padlón egy óriási mandala. Miközben gyönyörködök megbotlok valamiben. Egy újabb kőtábla és mellette egy műanyag tok, amiben kották találhatók. A táblán most nincsen írás, de a hátán ugyanúgy ott van egy képdarabka. Amint elraktam a táblát, a kottákhoz mentem, megnéztem őket, és megpróbáltam elénekelni. Amikor pár elénekeltem az egyik fal átváltozott egy nagy akváriummá. Nem tudtam, mire számítsak, úgyhogy folytattam. Amikor már nagyon fáradt voltam, letettem a tokot és odamentem az akváriumhoz. Furcsa volt nekem valahogy az akvárium üvege, és amikor hozzáértem, kiderült, hogy nem is üveg. A vízhez értem hozzá. Elkezdtem hátrálni, és amikor megfordultam, eltűntek a kották. Az akváriumüvegnek nézett víz nem csinált semmit, úgyhogy nem hátráltam tovább, hanem inkább visszamentem és újra hozzá akartam érni. Miközben nyúltam oda megjelent a fiú a történetből. Amint ránéztem azonnal elpirultam, olyan jóképű volt. Rámmosolygott, közelebb lépett és a kezét a szívemre tette. Becsukta a szemét és utána olyan melegség öntött el, mint még soha. Amikor kinyitotta a szemét, azt mondta:
-Hát te vagy az.
Megfogta a kezem és így szólt:
-Kövess kérlek.
Mentem utána és elvezetett egy gyönyörű terembe, ami mintha aranyból lett volna. Itt minden tele volt mandalával és fénnyel. A padlón ugyanúgy egy hatalmas mandala volt, csak ez még nagyobb volt az előzőnél. Beálltunk a mandala közepére, ő rámnéz, megfogja a kezem, majd a derekam és azt mondja:
-Gyere táncoljunk.
Elkezdtünk ringatózni, átöleltük egymást és csak táncoltunk. Közben otthon anya és apa egyre izgatottabbak lettek, hogy még mindig nem jöttem haza.
-Mi van az én kicsikémmel? – aggódva kérdezte anya.
-Biztos semmi baja. – nyugtatta apa.
Amanda és Lionel pont akkor léptek be az ajtón. Anya és apa figyeltek, hátha megjelenek, de sajnos nem így történt.
-Hol van Sam? – kérdezte apa.
-A templomban van. – mondta Lionel.
- Mondtam, hogy várjátok meg! – dühöngött anya.
-Mi maradtunk volna, de…
-De mi? –kérdezte apa mérgesen.
-De elzavartak onnan és azt mondták, hogy ha még egyszer ott leszünk, akkor hívják a szüleinket.
-Szívem öltözz. Odamegyünk. – mondta apa.
Mi táncolás közben beszélgettünk és élveztük egymás társaságát.
-Hogy hívnak?
-Drew. És téged?
-Samantha.
-Ez a legszebb név, amit hallottam.
-Köszönöm. A kottáid. Eltűntek.
-Ezekre gondolsz?
-Igen… a szüleim már nagyon aggódhatnak értem!
-Ameddig velem vagy, semmi bajod nem eshet!
-Ezt jó tudni. Mi történt veled? Hogy kerültél ide?
-Apám halála napján ide jöttem, hogy megnyugodjak. Amikor leültem a földre, egy nagy kőtáblát vettem észre. Odamentem és a kezembe vettem. Véletlenül elejtettem és négyfelé tört. Azóta nem tudok elmenni innen.
-Sajnálom. Szerinted, ha összerakjuk a négy táblát… akkor… elmehetsz?
-Nálad vannak?
-Igen, itt vannak. De nem tudom milyen sorrendbe kell kirakni.
-Majd én segítek. Mivel én nem nyúlhatok a kövekhez, csak elmondani tudom. Na szóval. Ez egy nagy négyzet volt, ami félbe, majd azok is félbe törtek valahogy így.
Elkezdte lerajzolni, és amikor végzett azt mondta:
-Abban a sorrendben rakd össze a köveket, ahogy mondom, mert ha nem, te is ittragadhatsz. Tehát rakd őket egymás mellé úgy, hogy ne érjenek össze.
-Így jó?
-Igen. Ez lesz az első, a második, a harmadik és a negyedik. Így. Az első maradjon a helyén. A másodikat rakd az első, jobb aló sarkához. Ezaz. A harmadik táblát tedd az első mellé. Jó. És akkor az utolsót az első tábla alá. Ügyes vagy.
-Érzel valamit? Bizsergést, akármit?
-Nem. Várj. Mond ki azt a szót, ami rá van írva.
-Ez nem az én nyelvemen van írva. De nagyon ismerős.
Megpróbáltam lefordítani, és amikor sikerült ki is mondtam.
-Megvan. Szerelem…Most?
-Most sem.
-Van egy ötletem.
Odamentem hozzá és megcsókoltam. Azonnal megváltozott valami. Megint éreztem azt a melegséget, mint először. Hirtelen átjárt minket a fény, elkezdtünk lebegni, és egyre csak emelkedtünk. Mikor már nem emelkedtünk, akkor ez a melegség erősebb lett és erősödött minél tovább csókoltam. Az egész templomot átjárta a fény, az összes ember odagyűlt, hogy megnézzék, mi történik, annyira ragyogott a templom. Amikor a szüleim, Amanda és Lionel odaértek, tátott szájjal figyelték a ragyogó fényt. Apa be akart szaladni a templomba, de anya megállította, és így szólt hozzá:
-Hagyd. Biztos nincs baja.
Amikor visszaérkeztünk a földre, Drew hirtelen elájult.
-Drew. Drew! Ébredj fel Drew! Mihez kezdek most nélküled?
-Semmi baj Sam. Itt vagyok.
-Ó hála az égnek azt hittem elveszítelek!
-Nem szabadulsz meg tőlem ilyen könnyen.
-Fel tudsz állni? Tudsz járni?
-Azt hiszem igen, de segítened kell.
-Rendben.
Lassan kimentünk a templomból, apáék döbbenten álltak és figyeltek minket. Aztán Amanda megszólal:
-Hát mégis igaz.
-Mi igaz? – kérdezi apa.
-Hát a történet, ami egy 16 éves fiúról szól, aki csapdába esett és csak egy lány mentheti meg.
Amint kiléptünk az ajtón a föld elkezdett remegni és a templom összedőlt. Mikor odaértünk anyáékhoz, mind a ketten összeestünk.
-Sam jól vagy? – kérdezte Amanda.
-Jól vagyok. Drew?
-Ő is jól van.
-Nagyon aggódtunk érted. Mi történt? – kérdezte izgatottan anya.
-Emlékszel arra a történetre, amikor egy 16 éves fiú fogságba esik a templomban és csak egy lány szabadíthatja ki?
-Igen, de ez hogy jön ide?
-Ő az a 16 éves fiú.
-Ez nem lehet. Ez csak mese.
-Nem anya. Ez itt a valóság.
-Hidd el szívem ő az. – mondta apa.
- De ez badarság!
-Kérlek anya hidd el.
-Jó rendben. De jól vagytok? Fel tudtok állni?
-Igen.
Lassan feltápászkodtunk, de mielőtt elmentünk volna, én visszamentem a törmelékekhez, elhoztam a kottákat és odaadtam Drewnak.
-Tessék. Ez majdnem itt maradt.
-Köszönöm.
-Na és mi történt odabent? – kérdezte Amanda.
-Majd holnap elmondom. Most nagyon fáradt vagyok.
-Te hol laksz? Vagy laktál? – kérdezte apa.
-Nem tudom.
-Lakhatna nálunk. – csillant fel a szemem.
-Hát nem is tudom. Biztos vagy benne?
-Igen. A szobám úgyis túl nagy. Elférnénk ott ketten.
-De van szabad ágy? – kérdezte Amanda.
-Az enyém kétszemélyes. Emlékszel?
-Tényleg. Hát akkor a körülmények adottak, már csak a szüleid engedélye kell.
-Valóban. Anya, apa? Légyszives engedjétek meg.
-Na jó. De esténként benézek hozzátok. – mondta anya.
-Rendben van. Akkor isten hozott nálunk Drew.
-Köszönöm ezt a lehetőséget. De az a baj, hogy csak ez az egy ruhám van.
-Nem gond. Most kaptam a mamámtól pénzt a szülinapomra. Majd abból veszünk neked ruhát.
-Oh. Boldog szülinapot, és köszönöm, hogy rászánod azt a pénzt.
-Ugyan semmiség. Majd jól bevásárlunk neked. Jó buli lesz.
-Ő Sam! Te milyen Sam vagy?
-Jay.
-Akkor Mr. És Mrs. Jay köszönöm, hogy befogadtak.
-Nincs mit. Na menjünk haza! – mondta apa.
Honlapkészítés ingyen:
Ez a weblapszerkesztő alkalmas
ingyen weboldal,
ingyen honlap készítés...
Mai: 5
Tegnapi: 8
Heti: 13
Havi: 27
Össz.: 13 834
Látogatottság növelés
Két fiatal, egy helyszín, egy küldetés. Vajon a sors akarta így? - © 2008 - 2024 - atemplom.hupont.hu