Két fiatal, egy helyszín, egy küldetés. Vajon a sors akarta így?
,,Lépj be a templomba és ismerd meg a világomat!"
Weboldal bejelentése
Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!
Ügyfélszolgálat
III. fejezet
Kiléptem az ajtón és láttam egy csomagot a lépcsőn. Nekem címezték. Óvatosan levittem a földszintre Shephard nyomozóhoz.
-Uram. Megnézték, mi van benne?
-Nem. Nem is láttuk.
-Furcsán nehéz és rossz érzésem van. Mintha halkan ketyegne. Van valamilyen kütyüjük, amivel átvilágíthatnák?
-Van. Óvatosan rakd le. Így. Lépj hátra. Ideadná ezt? Köszönöm.
A nyomozó átvilágította. És eléggé aggasztó arca volt.
-Na? Mi az?
-Egy bomba. Figyelj rám. Én lassan fölemelem, te kinyitod nekem az ajtót. Amint kimegyek csukd be.
-Rendben.
Elindultunk. Előre mentem és kinyitottam az ajtót. Amint a nyomozó kiment, becsuktam. Egy perc múlva a bomba felrobbant, de a nyomozót nem láttuk sehol sem. Kezdtünk aggódni, de utána megnyugodtunk, mert láttuk, hogy bár bicegve, de elindult a ház felé. Amint beért az ajtón, térdrerogyott.
-Jól van?
-Jól leszek. Segíts felállni.
-Már is.
Segítettem fölállni neki és elindultunk felfelé, de Jared megállított.
-Miért nem mehetünk föl?
-Mondani akarok valamit.
-És mit?
-Nem lesz elég egy ember. Joe és Rodney vigyáznak majd rátok.
-Mikortól?
-Mostantól!
-De Rodney még nincs itt.
-Felhívtam. Majd én helyettesítem.
-Rendben. Elmondtad, amit akartál? Mostmár felmehetünk?
-Igen.
-Köszönjük.
Elindultunk újra felfelé, amikor hívást kaptam.
-Halló?
-Szia Sam.
-Szia. Miért hívtál?
-Szólt a doki, hogy a baba jól van.
-Hála az égnek. Bemehetnénk?
-Ne gyertek be.
-Miért ne?
-Anyád rosszul van ,és nem szeretném, ha így látnád.
-Oké.
-Veletek mi van?
-Mi jól vagyunk, de fel akartak robbantani minket.
-Micsoda? De ki tenne ilyet?
-Nem tudom. Viszont mostantól kettő ember vigyáz ránk.
-Örülök neki. Este zárjatok be mindent mielőtt lefeküdtök.
-Jó És apa!
-Igen?
-Vigyázz magadra és anyára.
-Vigyázok. Szia.
-Szia.
-Na? Mit mondott? –kérdezte nagy kíváncsisággal Amanda.
-A baba él, de anya még mindig rosszul van.
-És bemehetünk hozzá? –kérdezte Drew.
-Nem. Apa nem szeretné, hogy úgy lássuk.
-Megértem. Szerintetek Lionel alszik még? – mondta Amanda.
-Ez jó kérdés. Nézzük meg. – mondtam, felsiettem a szobámba és megnéztem.
-Alszik még?
-Aha. Mint a bunda.
-Mint ahogy már mondtam, ez jellemző rá.
-Igen, ezt már mondtad. Viszont most fel kellene ébreszteni.
-De hiszen te mondtad, hogy ,,had aludjon, ha jólesik neki”.
-Tudom, de most, ha lehet, szeretnék kettesben lenni Drewval.
-Aha. Értem én. Mint barátnőd, megígérem, hogy nem fogunk zavarni.
-Köszönöm. Lionel. Lionel ébredj.
-Ne anya. Még korán van.
-Sam vagyok és szeretném, ha felkelnél.
-Megyek anya, máris ott vagyok. Áááá! Mi történt?
-Samet az anyukádnak hívtad. – mondta Amanda nevetve.
-Bocsánat.
-Semmi baj.
-Azt álmodtam, hogy a házatok előtt felrobbant egy bomba.
-Az nem álom volt.
-Ügye csak viccelsz.
-Nem. Kérdezd meg Shephard nyomozót. Vagy Drewt és Amandát.
-Fölösleges. Elhiszem. Mostmár, hogy látom a robbanás helyét.
-Na gyere te hétalvó. Szeretnének kettesben lenni.
-Megyek anya, vagyis Amanda.
-Sziasztok.
-Jók legyetek.
-Hidd el, azok leszünk.
Becsukták maguk után az ajtót.
-De jó, hogy elmentek. – lélegzett fel Drew.
-Valóban.
Drew hozzám lépett és csókolózni kezdtünk.
-Tudod Drew, amikor megcsókolsz, mindig érzem azt a melegséget, amit a templomban.
-Én is érzem. Arra gondoltam, hogy elmehetnénk a romokhoz.
-Mikor?
-Akár most.
-Menjünk. De jön Joe is, mert ő vigyáz ránk.
-Jöjjön.
-Joe!
-Igen?
-Van valami dolgod?
-Most nincs. Miért?
-Drewval kimegyünk a romokhoz, és, mivel te vigyázol ránk, tudnom kellett, hogy ráérsz-e.
-Tőlem mehetünk.
Felöltöztünk és mentünk a romokhoz. Amikor odaértünk, a templom állt a helyén, mintha mi sem történt volna.
-Ez hogy lehet? – ájuldozott Joe.
-Nem tudom. Bemegyünk Drew?
-És, ha újra megtörténik?
-Nem fog, mert nem nyúlunk a táblákhoz.
-Ez esetben mehetünk.
-Én viszont be nem megyek oda.
-Akkor várj meg.
-És, ha bajotok esik? Nem titeket nyírnak majd ki.
-Akkor meg gyere.
-Megyek is.
Mikor beléptünk, minden ugyan úgy volt. Én elől mentem, utánam Drew, Drew után Joe. Amikor elértünk az elágazáshoz Joe megszólalt.
-Most merre?
-Egyenesen. – mondtam
-Mi? Te meg akarsz ölni engem?
-Bízz bennem.
És elindultam egyenesen. Ugyan ott volt az út, mint múltkor.
-Na mire vártok? Gyertek.
Drew jött utánam, de Joe meg sem mert mozdulni.
-Már is. Csak előbb legyőzöm a tériszonyomat.
-Minél hamarabb legyőzöd, annál hamarabb túl leszel rajta. – próbáltam bátorítani Joet.
-Megyek.
Elindult. Lassan, de biztosan haladt előre. Mikor beléptünk a terembe, ahol a kották voltak, megláttuk a kőtáblát egészben.
-Ott van. Ne nyúljon senki se hozzá.
-Miért nem szabad hozzányúlni Sam?
-Mert lehet, hogy csapda.
-Értem. De nézni azt lehet?
-Lehet.
-Sam gyere egy kicsit.
-Megyek. Mindjárt jövök.
Elvonultunk és elkezdtünk beszélgetni.
-Miért nem mondtad el neki, hogy azért nem szabad hozzányúlni, mert itt ragadhatunk?
-Mert nem hitte volna el. És valószínűleg rájött volna, hogy mi voltunk a fény. És nem akarok felhajtást. Bőven elég, ha Amandáék és a szüleim tudnak róla.
-Rendben, de akkor tegyünk úgy, mintha nem jártunk volna itt.
-Egy kicsit nehéz lesz, de menni fog.
-Ez a beszéd. Menjünk vissza Joehoz.
Megfordultunk és láttuk, hogy Joe kezében van a tábla.
-Várj. Drew. Gyorsan menj oda és tedd a kezed a tábla alá. Ha elejti is, akkor sem törik össze.
-Megyek.
Drew odaszaladt és a tábla alá tette a kezét. Joe annyira megijedt, hogy el is ejtette. De Drew keze alatta volt.
-Mondtam, hogy NE, NYÚLJ, HOZZÁ!
-Tudom, de nem bírtam ellenállni.
-Semmi baj. Mivel nem történt semmi, megbocsátok.
Miközben én Joeval beszéltem, addig Drew óvatosan letette a helyére a táblát.
-Így ni.
-Sikerült?
-Nehéz volt, de igen.
-Menjünk innen, nehogy Joera megint rájöjjön a kísértés.
-Ez jó ötlet. Menjünk Joe.
-Megyek már
A következő terem az ,,aranyterem” volt.
-Ez gyönyörű! – mondta ámulattal Joe.
-Ugye? Vagyis igen. Drew hol van?
-Itt vagyok! Ezt nézd. Ez itt én vagyok, ez meg te. És táncolunk.
-De jó lett volna átélni.
-Még megtehetjük. Tegyük azt, ami itt van.
Beálltunk a mandala közepére és táncoltunk.
-Bocs, hogy megzavarom a pillanatot, de mennünk kellene. Frászt kapok ettől a helytől.
-Ha menni akarsz, akkor menj. Mi maradunk.
-Abból nem eszel Sam. Ha maradtok, akkor én is.
-Akkor maradj. De fordulj el. Így nem lehet élvezni a pillanatot, ha néznek.
-Rendben, de ezt látnod kell.
-Mi az?
-Valami furcsa írás. Inkább kriksz krakszok.
-Mutasd.
-Ez itt.
-Ezek nem kriksz krakszok, hanem…
-Hanem mi?
-Ismerős valahonnan. Ez rovásírás!
-Valóban? És le tudod fordítani?
-Nagyjából igen.
-Mit ír?
-Valami olyasmit, hogy idézem: ,,Ez itt az igaz szerelmesek terme és akinek nincs itt keresnivalója, az távozzon, vagy…
-Vagy mi?
-Ezt már nem tudom lefordítani, de biztos rosszra gondol.
-Valószínűleg az történik vele, mint velem. – mondta Drew.
-Mire gondolsz?
-Arra, hogy Joe szerelmes lesz beléd.
-Belém? Ugyan. Nekem csak te vagy a szerelmem.
-Ezt jó tudni. Menjünk vissza táncolni.
-Várj egy picit. Van itt még valami.
-Micsoda?
-Azt írja: ,,Ki boldogtalan beteszi a lábát, ittreked és csak boldogan szabadulhat ki.
-Már értem mi történt.
-Mi? – kérdezte Joe.
-Az a történet a 16 éves fiúról. Ő boldogtalanul jött ide és csak boldogan mehet el.
-Ebben van igazság. Valószínűleg ez történt vele.
-De ez a történet hazugság. – mondta Joe.
-Szerinted. Mondjuk el neki Drew.
-De csak neki.
-Csak neki. Joe, figyelj rám. Elmondunk neked valamit, de csak neked.
-Rendben.
-Szóval ez a történet… igaz.
-Mi?
-Igaz. A 16 éves fiú az Drew.
-Most csak hülyítesz ugye?
-Nem. Nem hülyítelek.
-Igazat mond.
-Mindketten meghibbantatok.
-Nem akarod megtudni, mi volt az a fény?
-Fény?
-Ami múltkor volt.
-Szóval azt mondod, hogy ti voltatok? Ti voltatok a fény?
-Igen.
-És akkor ti jöttetek ki a templomból?
-Igen.
-Ezt nem hiszem el. Te vagy az a fiú?
-Igen, én vagyok.
-És erről senkinek sem beszélhetsz. Világos?
-Igen. Ez egyszerűen hihetetlen. De mostmár menjünk.
-Egy pillanat. Gyere Drew.
Visszaálltunk középre és csókolóztunk. Akkor megint elkezdett világítani minden, újra éreztem a melegséget és emelkedtünk.
-Ezt nem hiszem el. – mondta Joe, majd elájult és eltűnt.
Mikor visszaértünk a földre, elkezdett remegni a föld, de csak egy pillanatig tartott. Utána megjelent egy hologram. Egy idős ember volt, hosszú szakállal és kopasz fejjel. Fehér hosszú ruha volt rajta érdekes mintával. Rámnézett és beszélni kezdett:
-Üdvözöllek titeket. A nevem Kinel. Én őrzöm ezt a templomot. Ide csak azok léphetnek be, akik boldogak és, aki szomorúan jön ide, az csak boldogan mehet el.
-Üdvözlöm Kinel. Engem Samnek hívnak, őt, pedig Drewnak.
-Tudom kik vagytok. Kérlek, gyertek utánam.
Követtük a Kinel nevű hologramot egy terembe. Úgy nézett ki, mint egy trónterem. Tágas tér, rengeteg oszlop és középen kettő szék.
-1500 évvel ezelőtt élt egy király. Két fia volt, a gonosz és a jó. Amikor a király meghalt a gonosz fia került a trónra. Egyik éjszaka a gonosz királynak álma volt. Az álomban letaszították a trónról, és a testvére vette át a koronát. Amint felébredt megparancsolta a katonáknak, hogy öljék meg a testvérét. Amikor elfogták, és ki akarták végezni, a király megkérdezte tőle, hogy mi az utolsó kívánsága. A testvér egy sámánnal akart találkozni. Amikor találkozott vele, odaadott neki egy tekercset, megkérte, hogy a trónteremben olvassa fel, és ne hagyja abba, amíg nincs vége a szövegnek. A sámán megtette, amire kérték. Miközben olvasta, mindenki megváltozott. A király meghalt és nem végezték ki a testvérét. Miután megkoronázták, megkérdezte tőle a sámán, hogy mit jelent a szöveg, amit felolvasott. Azt mondta, hogy nem a jelentése a fontos, hanem az érzés olvasás közben. A sámán azt érezte, hogy minden gonoszság és rosszindulat elszáll belőle. Ezt jelentette a szöveg. A gonosz király ezért halt meg, mert benne nem volt egy szemernyi jóság sem. A sámán furcsállta a szöveg hosszát ezért elmondta a királynak. A király azt mondta, amellett, hogy elűzte a gonoszt, elátkozta a templomot. Aki gonosz gondolatokkal jön ide, az addig nem megy el, amíg meg nem találja a jót. Ameddig ő uralkodott, béke volt az országban. Mindenki boldog volt. Aztán egy nap a király hirtelen eltűnt. Senki sem tudta, mi történt. Az eltűnése után nem választottak új királyt. Egy évvel később a sámán talált egy tekercset. Miközben olvasta, megjelent a király szelleme. A szellem azt mondta, hogy 1500 évvel később eljön az utódja és ő lesz az új uralkodó. A sámán megkérdezte, hogy honnan tudja majd eldönteni, ki az. A szellem így szólt:
-Kétszer látogat majd el ide. Először szomorú lesz, másodszor boldog.
Honlapkészítés ingyen:
Ez a weblapszerkesztő alkalmas
ingyen weboldal,
ingyen honlap készítés...
Mai: 6
Tegnapi: 8
Heti: 14
Havi: 28
Össz.: 13 835
Látogatottság növelés
Két fiatal, egy helyszín, egy küldetés. Vajon a sors akarta így? - © 2008 - 2024 - atemplom.hupont.hu